Kemény téma. De kicsit nézzünk rá mi a bántalmazás. Nézhetjük fizikai, verbális, szexuális bántalmazásként. Vagy nézhetjük aszerint, neked mi a bántalmazás? Mi kellene ahhoz, hogy ezt felismerjük és mi az az energia, amivel ezt megváltoztathatjuk?
– Viktória: Nehéz téma, mert egy hihetetlen mély fájdalom fog el. Hogyan történhet ilyen a világban? Hogyan használhatnak gyerekeket, más embereket önkényesen? Kicsit mintha megcsonkítanák ezzel a lényüket. Van egy test, amit használnak, egy ember, akit bántanak, ami nagyon fájdalmas és van a végtelen lény.
– Krisu: Miért, egy végtelen lény tud csorbulni?
– V: Ha végtelen lényként nézünk magunkra, kevésbé, de sokan testként és emberként. Hiszen, hol határozod meg a határaidat? A személyiségedet? Ezt sokan a testtel azonosítják.
– K: Egyetértek, behatárolhatják magukat, mint test, vagy mint elme. Valamint definiálhatják magukat egy adott történés/trauma szerint. Vagy aszerint, min is van a fókusz az életben: múlt, jelen, jövő. Ez itt is látható. Van egy bántalmazás, egy trauma, a múlt. Ezzel definiálják, beragasztják, lepecsételik önmagukat, rengeteg emberi életet.
– V: Akkor mit tehet az, aki benne van egy bántalmazó közegben, de nem is észleli? Vagy ha észleli, hogyan jöhet ki ebből? Milyen kérdésekkel játszhat?
– K: Nemes egyszerűséggel.. Mi ez?..Igazság mi ez? Kihez tartozik ez? Az, akivel megtörténik, kap egy hatalmas adag fájdalmat, keserűséget, szomorúságot. Természetesen, mint élmény is sokkoló. De mégis ott érzékel valamit és valaki más érzéseit. Neked mi van itt?
– V: A bátorságról akartam szólni! Mi van, ha a bátorság nem egy kiváltság, amit megszerzünk, és akkor majd tudunk változtatni? Mi van, ha ez is egy energia, amit lehet választani? Nem kell arra várni, hogy készen legyek rá. Például tenni a bántalmazás ellen. Hányan észlelik, hogy bántalmazva vannak, de nem mernek belőle kilépni? Mert függ a másik embertől. Azt hiszi nélküle gyenge, életképtelen és csak ő tudná “szeretni” azt az énjét, akit rosszá tettek.
Mi van, ha Te készen vagy? Ha Te választhatsz mást? Kérheted és választhatod a bátorságot, azért hogy válassz valami mást. Azon kívül, amiben most vagy. Választhatod Önmagadat! Bárkiről is van szó, biztos érzékeli, hogy bántást kap. A test mindenképpen jelez. Minél gyakoribb, a test annál inkább befeszül, begubózik, elbújik. Inkább észre se vegyék, ne is lássák, meg se hallják. Ez az, amit az Access Consciousness módszerével olyan szépen kezdhetünk fellazítani. Hiszen humanoidként sok bántást kaptunk, akár a legapróbb rezdüléssel is, egy szóval is. Ezzel klasszul összeszűkültünk, rosszá tettük magunkat és a világot és felemeltük a magas falakat.
– K: Na de itt a bibi! Ki az, akit igazán a fal mögé zárunk, hogy megvédjük? Önmagunk! Ráadásul bezárjuk azt a bántott, sérült, félénk minőséget. Ez aztán konzerválódik évekre, évtizedekre és nem tud a falon túl látni. Miért van ez?
–V: Sokan vélik úgy, ha valamit elnyomnak, nem néznek rá, a konzerv fal mögé bújtatják, nincs is ott semmi. De az univerzum csodás szervező. Mindig kialakít olyan helyzeteket, hogy valahogyan az a konzervtető kinyílik. Például nálunk most egy családi beszélgetésben olyan gyerekkori sérelmek, fájdalmak szakadtak fel, hogy nem is értettem hogyan került elő. Ebben is ott a bátorság! Ne ijedjünk meg, ha kinyílik a tető.
–K: Egy kérdés a múlthoz: Elismerném-e, hogy soha nem voltam hibás? Mi van, ha soha, de soha de soha nem voltam rossz? Mert ha visszagondolok a saját sztorijaimra, bennem akarva akaratlanul felbukkan önmagam megítélése. Miért nem léptem ki ebből, miért hagytam magamat, miért nem reagáltam ügyesebben? De mi van, ha soha nem választottam rosszul? Ha Te sem választottál rosszul, de még abban sem, hogy választottad az adott embert, közeget? Sőt.. mi az, amiért te ezért hálás lehetsz? Tudom, ez fájhat, aki benne van, nem nézi ennyire kívülről. De mégis vess rá egy pillantást.
Ki akarod nyitni azt a rohadt konzerv fedelet? Ki akarsz törni onnan? Hát akkor robbantsunk. Akkor remegjen az a föld, törjön meg az áldozati valóság! Csalogassuk elő azt a valóságot ahol Te sokkal több vagy, mint a múlt és az élményeid! Te hogy vagy ezzel? Te miért vagy hálás, amit eddig nem ismertél el?
–V: Kliséként hangozhat, de engem ezek az élmények indítottak el önmagam megismerésében. Mindig kíváncsiskodtam, kíváncsi voltam önmagamra. Ha ezek az impulzusok nem értek volna, nem ott tartanék ahol most, ezért nagyon hálás vagyok! Tudom, vannak akik elégedettként élik az életet, de azokra a dolgokra amik a mélyben vannak, nem akarnak ránézni, pedig az ott érik. De a sérelem, a fájdalom kezdetben tud katalizátor lenni. Mi van, ha benned ott a vágy, hogy kibontsd, ami benned van? Vagy legalább szabadságot és könnyedséget érj el. Ha ott van a vágya, ott elindul ez a kíváncsi kutatás, kaparás.
Ha te azt mondod te tényleg teljesen jól vagy? EZ IS OKÉ! 😀 Az Accessben nem azért ismered meg önmagad, mert nem vagy jól vagy pont jól vagy. Értsd meg, ez egy teljesen más megközelítés. A lényt nézzük, aki létrejött már embrióként, gyerekként. Akinek nincsenek határai. Akit nem meggyógyítani akarunk, vagy kipucolni a múltját. Csak ránézni az életére más nézőpontból. Ránézni, mi az ami működik.
–K: Igen ez az, ami neked könnyű az neked igaz, az működik. Ami neked nehéz, az számodra hazugság, nem igaz. Hányan észlelünk valami rosszat a kapcsolatainkban? Akár egy bántalmazott közegben is. Látjuk, ami történik, de mégis tudjuk… itt valami más is kell hogy legyen! Valami több, jobb és könnyedebb! Ott van mélyen belül a remény, hogy itt valami más is lehetséges. Ez bizonyítja, hogy végtelen lények vagyunk. Úgy jöttünk ide, hogy ezt tudjuk!.Kész! Mi is csak ezt hangosítjuk ki az Accessel. Mi van, ha minden lehetséges és minden csak egy választás? Ez egy egészen más teret nyit. Teljesen függetlenül attól, hogy valaki problémát akar megjavítani vagy a jót kivirágoztatni. Mennyivel bulisabb ez így!
– V: Igen ez minőségi különbséget hoz a mindennapjainkba. Választunk valami mást. Nem a világot, a családunkat, a környezetünket változtatjuk meg. A nézőpontunkat és azzal önmagunkat. Ez egy választás. Amilyen egyszerű, olyan esszenciális mert a változás tényleg csak ezzel indul el. Akár egy tanfolyamról, előadásról vagy bármilyen élethelyzetről beszélünk.
–K: Mondjuk, amennyire komolynak hangzik ez, valójában nagyon is egyszerű!
–V: Mire gondolsz?
–K: Szerintem sokkal könnyebb a változást beengedni az életbe! Nézzük meg a másik oldalt. Az, hogy valaki ragaszkodik a rosszhoz, fix nézőpontja van arról ő kicsoda, mire képes és milyen a világ… hát az egy erőművész! Tényleg, minden elismerésem, mert egy egész valóságot szilárdan megtartani rengeteg munka, idő és energia. Taps, taps. Na de! Abban a pillanatban, hogy ezt egy kicsit elengedi, nem kontrollálja, ott valami szétesik egy pillanat alatt. Darabjaira törhet az, ami számára nem is volt igaz. Persze ez is egy választás, amikor azt mondja, elég én már nem áldozom ebbe az egészségemet, az életemet, az időmet. Na ott kezdődik a játék. Mi jelenhet még meg? A könnyedség!
–V: Mint maga az Access. Mik itt az eszközök? Energiával megyünk és kérdésekkel.. amikre még csak válaszolni sem kell! Furcsa? Persze.. Könnyed? Igen. Egyszerű és nagyszerű.
Az elején én is sokszor megkérdeztem magamtól: Most akkor tényleg ennyi? Csinálom ezt, kérdésben vagyok és megváltozik az életem?
–K: Igen.. ez lehet ennyire egyszerű! Sőt itt bontsuk meg a változást is. A változás is lehet egyszerű, nem valami túlmisztifikált dolog. Lehet, hogy te nem érzed az életeden, míg valaki vissza nem jelzi. Akkor ott állsz döbbenten, miről beszél? Már változtam is? Ennyi? Ennyi.
–V: Tehát azt mondjuk, keresd ezt a könnyedséget! Ha észreveszed, hogy egy bántalmazó közegben vagy, kezd el használni az eszközöket. Ne akard megérteni, még csak ne is higgy abban, amit mi most beszélgetünk. Kezd el használni, és nézd meg mi történik.
–K: Igen. Légy kíváncsi magadra, és arra az életre, amiről tudod, hogy lehetséges, de beszilárdítottad, hogy mégsem az.
–V: Megint a konzerv képe jelent meg. Tényleg valahogy így élünk. Sokan a konzervben a falak között. Ráadásul bármit pakolsz a konzervbe, az általában tartós cucc. Volt egy ismerősöm, ő egy nagy szerelem után megfogadta, hogy soha többé férfival. Mi történt itt? Valaki érzelmileg bántotta őt és azonnal “az összes férfi olyan hogy..” kategória megszületett, a védelmi fal felemelkedett. Bamm kész is az életút és a lehetőségek bezártsága.
De Te, aki most olvasol tudd hogy mindig van választásod. Választhatod milyen életed lesz, hogy kinek definiálod magadat. Ki vagy te a definíciókon túl?
Választhatod, hogy egy “bántalmazott babkonzerv” leszel vagy egy végtelen lény? Melyik a bulisabb neked? Mi teremt többet az életedben?
Mindig van választásunk 🙂
Józsa Viktória – Péter Krisztina (Krisu)
