Amikor ránézel a saját működésedre, azzal nem csak önmagadat gyógyítod, hanem teremted a jövődet és lehetőségeidet.
Sokszor emlegetjük, hogy olyan vagy mint az apád, vagy olyan vagy mint az anyád, olyan vagy mint nagyanyád. De mi van, ha nem keresel referencia pontokat senkivel és semmivel?
Mi kellene ahhoz, hogy tisztán viszonyítási pontok nélkül ránézz önmagadra, végtelen lényként?
2019. októberében másodszor választottam a Being You Önmagadként létezés 2,5 napos kurzust. Éreztem már, hogy mocorog bennem valami, aminek itt van az ideje hogy megmutatkozzon, amit például az alábbiak alapján érzékelhetsz te is:
- mintha szűk lenne az a tér, amiben vagy,
- feszülést érzel a lényedben, a létezésedben
- mintha valami közeledne feléd
- illetve a „most van itt az idő” érzése.
A 2,5 napos kurzus elő estéjének a háziasszonya voltam, ami azt jelenti, hogy részt vettem az előkészületekben, a helyszínen a regisztrációban, a konzultációkban és a vendégek fogadásában. Csupa új dolog….vagy mégsem? Egyre feszültebb és izgatottabb lettem. Természetesen semmi sem úgy sült el, ahogy hittem-vártam-reméltem, de mi más lehetséges itt?
A péntek esti bevezető előadás, amihez személyesen és online is csatlakoztak, már kinyitott egy olyan ajtót bennem, amire eddig nem is voltam éber. Legalább is, úgy ahogyan most, még sosem.
A kommunikációm. Önmagammal és másokkal. Az ebből fakadó félreértések és a múltban a teremtéseim eredményeként létrejött helyzetek mind feltörtek. S bár pénteken este még csak elindult a lavina, szombaton és vasárnap kitört, szétfröcskölt és beterített. Kíméletlen őszinteséggel volt lehetőségem beszélni a facilitátor és a csodás megengedő csoport előtt arról, hogy OK, feladok mindent, amit eddig hittem magamról (elképzelések, nézőpontok, fixációk, mások véleményei).
Ma már minden napot azzal indítok: Ki lehetek ma, a kategóriákon, definíciókon túl?” Azokon a definíciókon, amit hittem magamról vagy bevettem a környezetemtől. Éberségem lett arra, mennyiszer hátráltatom magam, falakat húzok, hogy ne kelljen beleállni az erőmbe. Miért? Ez a kérdés egy ideje már nem foglalkoztat. Helyette a jövőre és teremtésre fókuszálok. A miértek nem visznek előre, inkább belehúz a helyzetbe. Ellenben a
- Mit kellene tennem ahhoz, hogy ez megváltozzon?
- Hogyan választhatok a jövőben védekezés nélkül?
- Univerzum mutasd meg, milyen az, amikor igazán bízom magamban.
- Mi lehetséges a szavakon túl?
- Mit kellene tennem ahhoz, hogy önmagam eredetije legyek? kérdések sok mindent megváltoztatnak ha használod és játszol velük. A kérdés mögött kíváncsiság és energia van, ami nagyon sok mindent megnyithat a te életedben is, még amire nem gondolsz azt is.
Arra, hogy mi kellene ahhoz, hogy a vágyaimat teremtsem örömmel-könnyedén-ragyogva.
Jött egy kérdés: Mi lenne, ha sokkal bátrabb lennék, és a kifogások keresése helyett megtanulnék hinni és bízni a képességeimben és az erőmben?
Nem attól függ a változás, hogy mennyire fog fájni vagy sem. Igen, vannak kellemetlen részei is, de ha túllendülsz ezen, egy új varázslat, az önmagadként létezés varázslata nyílik meg előtted.
Ne hagyd, hogy elmenjen az a hajó, ami a saját életed megélése, a saját létezésed öröme.
Annyiszor hallottam mostanában az alábbi mondatokat:
- „Olyan gyorsan eltelt az élet”
- „Úgy sajnálom, hogy nem tettem meg…….”
- „Milyen jó lett volna, ha……”
- „Előbb kellett volna”
Mi kellene ahhoz, hogy sokkal nagyszerűbben változzon meg, alakuljon át az életem, mint ahogy el tudom képzelni?
Mi kellene ahhoz, hogy önmagát oldja meg a szituáció?
Mi kellene ahhoz, hogy minden úgy alakuljon, mint a legvadabb álmaimban, örömmel, könnyedén, ragyogva, de mindenki azt higgye, hogy az ő álma valósult meg?
Hány fix nézőpontjaid vannak, amik ha nem lennének, létrejöhetne az a kérdés, ami szabaddá tenne?
Köszönöm Kovács Angéla a csodás lehetőséget és a facilitálást, a csoportnak a megengedő terem és nekem, hogy választottam az „Önmagadként létezés varázslatát” <3
