Évi

Tudat alatt börtönben éltem 39 évig, tehát születésem óta. Egy személyben voltam saját magam: ítélőszéke, bírója, ügyvédje, aki nem jól képviselte védencét, vádlója és ezzel együtt minden érzés rabja, ami vele jár. Azt hittem ez a természetes.:Önmagam rabja….Lakat alatt (gondosan őrködő begyöpösödött gondolatokkal).

Eljött a végső tárgyalás napja hosszú évek után, amiről nem is tudtam, hogy lesz. Ez volt a Bars kezelésem napja.
Az ítéletet ki hirdették: Jogerő emelt örök szabadság! Felmentettem magam minden vélt és valós önvád, ítélkezés, félelem, betegség és az ezekkel együtt járó minden nemű érzés alól. Azóta élek!

A napokat nem túlélem, hanem megélem minden pillanatát, amit kapok. Szabadnak lenni a világ leghatalmasabb ajándéka.Végre nem én irányítok, nem a berögzült gondolataim, érzéseim, hanem a szabadság áramlása…,amit a Bars által nyertem el.