A család egy szubjektív fogalom. Legalábbis, ha milyenségét tekintjük biztosan. Sokaknak ugyanazt jelenti, a biztonságot, a megbízhatóságot, a mindenkorit. Egy egyetemes erőt, egy védőhálót, ami bármikor megtart és megvéd, ha szükségünk van rá. Ám nem mindenki születik ilyen családba. Sokan még a saját vér szerinti szüleiket sem ismerik, vagy ismerik, de azt kívánják, bár sosem ismerték volna őket. Vagy van egy alkoholista, egy erőszakos, egy bántalmazó, egy áskálódó és/vagy még ki tudja, milyen családtagja. „Rosszabb” esetben ő az egyetlen, aki kilóg a sorból, ő a fekete bárány, a csodabogár.
Természetesen nincs tökéletes család. Mindannyiunknak vannak hibáink, rossz szokásaink, berögzült mintáink. És minthogy egy család belőlünk, tökéletlen emberekből áll, a család közössége is rajtunk áll vagy bukik. Miért van az, hogy testvérek vagy szülők és gyerekek nem állnak szóba egymással? Valakinek ez elképzelhetetlen, valakinek pedig a hétköznapi valóság. Mind emberek vagyunk, hozunk rossz döntéseket és nem feltétlenül kommunikáljuk le megfelelően. De mi az, hogy megfelelő? Mi neked a megfelelő és mi nekem? Mások vagyunk. Ugyanazt a dolgot százféleképp értelmezheti száz ember, hiszen mindenki a saját valóságát éli, amik az eddigi tapasztalatokon, hatásokon alapulnak.
De ezek a tapasztalatok és hatások vajon csak azok, amikre emlékszünk? Láttuk őket? Fizikailag ott voltak? Fizikailag ott voltunk? Vagy már évtizedek, akár évszázadok óta raktározódnak valahol a családunkban és úgy hordozzuk őket, mint egy jól megtömött zsákot, tele frusztrációval, félelmekkel, balesetekkel, fel nem dolgozott halálesetekkel?
Sokan vélik úgy, hogy létezik egy úgynevezett családi lélek, egy olyan energiamező, ami meghatározza egy családon belül a tagok életét, viselkedését. Ám ha egyszer ez a családi lélek megsérül, – már pedig meg szokott – akkor generációkon keresztül hatással lehet a családtagokra. Ilyenkor aztán egy sor jel villódzik, hogy vegyük már észre a családi zsákunkban hordott problémákat, de mivel sok esetben nem is a saját élettörténetünkben keletkeztek, így a testi és lelki kezelések mit sem érnek, vagy csak ideig óráig segítenek.
Mi kéne ahhoz, hogy észre vegyük, a sorsunkat mi is meghatározhatjuk? Miért akarnánk tovább cipelni elődeink terheit vagy hibáit? Miért hagyjuk, hogy a családi mintáink határozzák meg a mi életünket is, pláne, ha azok nem minket segítenek? Mi több, miért akarnánk, hogy a gyerekeink, unokáink és még ki tudja, hány generáció ugyanazokat nyögje?
Minden vég egy új kezdet. Minden kezdet egy új lehetőség. Az új lehetőségek megváltoztathatják az életünket, a családunk életét, a még meg nem született gyerekeink életét és mindent, amit eddig a valóságnak, az igaznak, a mindenkorinak hittünk.
Mi az, amiről azt hiszed, hogy számodra helyes, megfelelő a család fogalmával kapcsolatban? Milyen energia, térűr és tudatosság számodra a család? Hajlandó vagy-e a saját, számodra örömteli családot kialakítani, jelentsen ez számodra bármit is?
Az Access BARS-sal nem betegséget gyógyítunk, hanem berögzült mintákat, hordozott, tanult, tudatalatti vagy tudatos viselkedésen tudunk változtatni. Gyere és ismerkedj meg a BARS-sal. Ha hajlandó vagy elköteleződni magad mellett, a hatás sem marad el 😉
